Döccent a küldetés, bizonytalan a siker, sőt az identitás is remeg? Dőlj bele jobban, HIGGY a környezetednek!

A helyesben hosszú távon bízni: nem könnyű, másokat szeretni, amikor magam rosszul vagyok: nehéz – és mégsincs más út. Sőt. Lenyűgöző, hogy pontosan ezért vagyok rosszul, amikor rosszul vagyok épp, mert nem szerettem eléggé, nem mertem elég bátran, nem sikerült igazán. Szép ez. Hogy folyamatosan növekszünk a szeretetre való képességünkben, és így soha nem nyugodhatunk meg abban, ami tegnap még elég volt. Nem csak egymással, de munka terén sem. Mert a munka is a szeretet egy formája. Az Igazi, tehát lelkesedéssel végzett, másoknak értéket adó munka is a szeretet egy formája, és nem szerettem elég bátran, ha nem úgy megy. Fontos ez. Hogy csakis tovább van út, mindig csak tovább, családi kapcsolatok és munka terén is. Jobban szeretni. Nehéz. Csapatot, vezetőt, akár funkciót sőt nevet váltani – nagyon, nagyon nehéz. Másrészt könnyű mégis, mikor már eléggé szenved hozzá az ember. Hmm. A válság mindig identitás-válság, továbblépés pedig mindig közösségi megújulás is, ahol – és ez lenyűgöző számomra ma – a többiek segítenek. A velük való kapcsolódás. Az interakció. Az új “név”, amit kapok, az identitás új szintje, evolúciós lépés, ami legjobban gyakran abban látszik, ahogy mások kezelnek, aki én Számukra vagyok. Dejó. Hagyni “kell” csak. Siker és kudarc között az átváltás annyi, hogy az ember megadja magát és elhiszi, akinek mások látják.Csudába is. Kemény, hogy mennyire Simon voltam a napokban, hogy mennyire ki tudtam magam Simonként borítani, pedig annyira szépen látszik a továbblépés, ha nem magamat vizsgálom, hanem a környezetem reakcióira és igényeire, tehát önközpontúság helyett a szeretet szavára figyelek, ha Nektek hiszek. Köszönöm! Péter

*

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”

Jn 1,35-42

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!