Olyan furcsán ellentmond az egész jézusi tanításnak az az apró mozzanat, hogy a nagyértékű kenőcsöt Jézus lábára keni Mária, és Jézus ezt helyesli, pedig el is adhatták volna, és az árából talán százak tudtak volna enni. “Hagyd békén őt, a temetésem napjára teszi…” De hát pontosan ez az, hogy temetés bár lesz, de halál nem, hiszen feltámad, mi értelme a testet tartósító kenetnek? Nyilvánvalóan semmi. Akkor miként van ennek a helyzetnek értelme?? Hmm… Kapcsolatként van. A kapcsolat módjaként nagyon is sok értelme van, hogy Mária azt a döntést hozta, hogy az energiáját nem egyszerűen Jézusra szánja, de Jézusra pazarolja. Nem egyszerűen csak vele foglalkozik, de elmúlt erőfeszítések eredményként vásárolt nagyértékű kenőcsöt is neki áldozza (a kenőcs értéke több napnyi, talán több heti energia). Mária pazarol. Amit így is mondhatánk: Mária ész nélkül pazarol. Ennél kevesebbel meg egy nő sem ússza. A működő kapcsolat feltétele (ára) a NŐ ész nélküli pazarlása. Nem mert úgy dönt. Hanem mert többé nem gondolkodik rajta. Mert annnyira le van nyűgözve, hogy egészen egyszerűen nem gondolkodik többé. Maga sem érti. De akkor sem. Amiről első élményt Hölgyként kap a nő, és a Világszép tartósan így marad, helyére nemgondolkodás által kerül. Pontosan mint a Harcos. Lelkesedés által. Ami a szerelem, sőt azon is túl, imádat immár. Ami kapcsolat. Ami részvétel. A férfi dologában? Ugyan. Isten akaratában.

*

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között.
Mária pedig vett egy font illatos, drága nárdusz-olajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt; ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta.
Jézus azt mondta neki; „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.”
A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.

Jn 12,1-11

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!