Hatalom. Állandó kérdés a hatalom, hogy mi a helyes felhatalmazás, hogy kinek a hatalma „jogos”, milyen hatalomgyakorlás „helyes”, ami mögött a tulajdonképpeni téma évezredek óta változatlanul, hogy honnan ered a valódi hatalom, tehát emberi vagy emberen túli a végső forrás. Napjaink válasza, hogy emberi. Liberális demokrácia néven tiszteljük az államformát, ami az emberen túlit templomba zárva tökéletesen kiiktatta, törvények szerint, a tömegek négyévente kikért véleménye alapján gyakoroltatik a hatalom. Ez van, mert így akartuk, miközben mégis folyamatosan panaszkodunk, mégpedig nem, vagy csak ritkán jogra hivatkozva, azzal nehéz megfogni egymást, az uralkodó elit pláne okosabb, tehát nem jogi a kifogás, pedig az államrend elismert alapja az lenne, hanem mégis erkölcsi. Márpedig az erkölcs nagyobb. Különösen amikor alapvető emberi jogok, és a Jó és Rossz kategóriái vannak napirenden. Paradox ez és nagyon szép. Számomra. Törvényekre bíztuk magunkat, emberi rendre, az emberinél nagyobbat követő vezetés helyett, de közben a nagyobbra hivatkozva lázadozunk mégis.
Tessék eldönteni!
A királyság hosszas degeneráció után látványosan bukott meg, a felsőbb forrásra támaszkodó hatalomgyakorlás modelljét nagy hanggal elvetettük, a kevesek örömittasan ragadták a lovak között csapkodó gyeplőt kézbe, a sokak pedig hagyták, mert MIND azt hisszük, sőt tudjuk, hogy majd mi jobban tudjuk. Meggyőződésünk, hogy sok ezer, vagy sok millió ember közös véleménye helyesebb kell legyen, biztonságosabb, mint egy számunkra beláthatatlan motivációk mentén döntő egyetlen vezetőre Bízni magunkat. Csakhogy valóban így van-e ez? Időszerű talán a kérdést feltenni, hogy valóban bizonyos-e, hogy milliók figyelméért versengő hatalmi csoportok vezetése – háborúja – jobb és biztonságosabb, mint az emberen túli Helyességet fürkésző egy személy által gyakorolt hatalom. Hmm. Zsákutcában érzem magunkat. Az elit az ellenfeleit legyőzte, viszont ellenség kell, ezért a belső harcok, mert túlnyerték magukat, ezért a nagyobbakkal akaszkodás, de facto korlátlan a hatalom, mivel az ellensúlyát felszámolta, és hihetjük, hogy sok kicsi majd összefog, de nem fog, tessék ezt megérteni, hogy nem tud, amíg alternatív vezető nincsen. Pedig fontos lenne. De ehhez konkrét személy kell. Fénylő, választható tekintet. Kisugárzás. Erő.
Időszerű.
Minden rendszer, tehát minden hatalom az egy emberen múlik végül, aki annak csúcsán áll. Abszolút felelős, mindenkiért, mindenhol, minimum mert általa kerültek oda. Meg kéne ezt érteni. Hogy végül a konkrét személy számít, és csak ő. Ezért az elnökjelöltek vitája Amerikában. Nélkülözhetetlen. Látnod, érezned KELL, hogy kiben bízol. Konkrét személy. Kell. Jelen, háború alapú rendszerben minimum kettő. Muszáj. Nem elsősorban miattunk, hanem a hatalom gyakorlóinak van szüksége ellensúlyra, hogy keretezés legyen, mert az ember a korlátlanságot nem bírja. Amivel nem azt mondom, hogy bárki jó vagy rossz. Sem, hogy le kéne akárkit váltani. Nem. Hanem csak mesélem, hogy a „probléma” szerintem nem a vezető, hanem hogy egyedül van, és a jelenleg érvényben levő emberi rendszer így nem működik jól, épp mert emberi, tehát az emberen felettit, az azzal való összhang vágyát, az arra való nyilvános és felvállalt törekvést, tehát a nagyobb által kereteztetettséget elveti. Fontos ezt látni. Hogy a MI felelősségünk. A rendszer. És, hogy ellensúly nincs. Ezért a bukdácsolás. Nem az ő hibája, hanem a mienk. Ő „csak” ember. Uratlan hadvezér. Szükségszerűen nyújtózik, míg a takaró ér, Dolga, Tehetsége ez, terjeszkedni, nem tehet mást, a MI felelősségünk, hogy neki keret, ellensúly legyen. Vagy rendszert kell váltani.
–
Abban az időben: Jézus ismét Jeruzsálembe ment tanítványaival. Amikor a templomban járt, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók meg a nép elöljárói, és megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Feleljetek rá, és akkor majd én is megmondom nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem. János keresztsége a mennyből volt-e vagy az emberektől? Válaszoljatok nekem!” Erre tanakodni kezdtek egymás között. Így okoskodtak: „Ha azt mondjuk: „A mennyből volt”, azt fogja felelni: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Mondjuk talán azt, hogy Az emberektől?” Féltek azonban a néptől, mert mindenki azt tartotta, hogy János valóban próféta volt. Végül is ezt válaszolták: „Nem tudjuk.” Jézus erre azt felelte: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”
Mk 11,27-33
Öröm, ha megosztod!
