Az idei év egyik fontos témája a mester, hogy férfiaknak fontos legyen, önsorsrontás, ha nincs, és a mester egyik legfontosabb vonatkozása, hogy lát, pontosan érzed, néz és figyel, de közben mégsem “jól” lát Téged. Nem úgy lát téged, ahogy Te látod magadat, hanem a mester egészen mást lát. Furcsa ez nagyon eleinte, mert eleinte úgy tűnik, mintha rosszul látna, ami egy nagyon sajátos csalódás, hogy megtaláltam, végre, na Ő az, lehetne esetleg az, a mester az életemben, aztán tessék, mégsem jól lát. Míg aztán lassan megérti az ember… Hogy nem egyszerűen mást, hanem sokkal többet, jobbat, szebbet, nagyobbat lát. És hogy ő ehhez fogott hozzá, hogy ez a több, jobb, szebb, nagyobb megvalósuljék. A tanítvány legnagyobb akadálya a saját képe magáról – identitás tudat, avagy önkép fixáció –, hogy az mindig kisebb, ennek megfelelően a megoldási kísérlete mindig kisebb “pályás”, mint amit a mester Benned lát, amiben a mester segíteni próbál. Jól van ez így. Nem lehet másképp. A mester, hogy magadhoz elvezet tulajdonképpen felszabadítást jelent, az önkép felszabadítását, szavak és élmények által, hogy hernyó után a pillangó lehess. Amiről nem is tudtál. Hiszen Te bábnak képzelted magad. A mester Beléd lát. A jövődet.

*

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”

Jn 1,35-42

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!