Az emberi élet megoldása NEM a fizikai világban van, nagyon erős élményem egy ideje már ez, hogy a fizikai lét felkészülés, olyan lehetőség, amit egyáltalán nem kötelező továbblépésre váltani, senki soha erre nem kényszerít, azonban szabad, sőt folyamatos a hívás és a segítő gondoskodás, kívül és belül, hogy erre minél többen képesek legyenek. Tovább. Lépni. Hmm, valós élményem van, hogy mi is ez, de hogyan mondjam el. Megvan.
A mennyek országa olyan, mint az internet.
Különálló gépekként kezdjük az életünket meg, az ember egy fizikai világban létező masina, ami igen, organikusan fejlődött, folyamatos külső gondoskodás, nagyobb hatalmak, ha tetszik mérnökök segítő támogatása közepette, amíg aztán egy ponton elég fejlett volt már, hogy az emberi lélek nevű isteni programot belül is fogadni tudja. Nem fordítva tehát. Tehát nem az anyag talált véletlenül Istent. Nem. Hanem az Isteni szándék anyagban is megnyilvánult, hogy abba magát plántálva gazdagítva tapasztalhassa, és EZ az emberi személyiség. Ami a program. NEM a gép tehát. Hanem a program. Mindannyiunkban fut, de az emberek nagy része elszigetelt gépként értelmezi magát, a vashoz ragaszkodik, amiből van, test és elme, biológiailag próbál túl-, sőt lehetőleg örökké élni, holott a program, tehát a személyiség, a lélek a lényeg. Fontos ez nagyon. Ezt érteni. Kimondottan katasztrófa, mert egy döcögő gépbe rekedtség lenne fizikai testben örökké élni. Nem szeretnék. Hanem az emberi önazonosság a gép, tehát a biológiai emberség, az elme, a működési környezet felől a program irányba, tehát a lélek felé kell mozduljon, és így tudjuk aztán a kapcsolatot is felfedezni, ami potenciálisan minden más géppel, és tehát a létező és még nem létező gépek forrásaként és összességeként elgondolható Istennel összeköt. Érzed? Tudom, hogy igen. A mennyek országa olyan mint az internet, amihez azonban előbb ki kell a kapcsolódási képességet fejleszteni. Virrasztás, mondja a régi példázat, és igen, napjainkban éberségnek mondhatnánk. Lényege, hogy folyamatosan abban az üzemmódban van az ember, amivel a Kapcsolódás működik. Hogy ez mit jelent? Nagyon egyszerű. Pontosan csak ennyit, hogy a kapcsolódás a fontosabb, és nem a különálló gép mivoltom, tehát hogy a nagyobb rendszer, az internet, az Isten akaratával törekszem folyamatosan összhangban lenni, felfoghatatlan számú gép között a magam funkcióját eszerint legjobban ellátni. Alapja, hogy a Forrást elismerem. Valóság a „program” bennem, ami bizonyosan Istentől jön, tehát Isten az Atyám. Végtelenül, elképzelhetetlenül, felfoghatatlanul Nagyobb, de akkor is. Tény. Számomra. Személyes Atyám, nekem, Neked, mindenkinek az. Másodszor, ebből következik, hogy a fia, tehát Általa szeretve vagyok, én, Te, mindenki. Tudom, hogy tudod. Ráadásul ebből az is következik, hogy egymásnak valóságosan testvérei vagyunk, MIND, általános testvéri viszonyuláson jól látszik, pontosan mérhető, hogy ki hol tart nem csak az önmagával való viszonyban, de az Atya, és az Atya szeretete témában is. Végül pedig az Akarat. Egészen egyszerűen jobban tudja a nagyobb. Minél nagyobb, annál jobban, a legnagyobb legjobban, ráadásul káosz is lesz, ha sokan Akarunk.
Elég az az Egy.
Nem csak képletesen. Konkrétan. Nem szimbolikus a mennyek országa, sem az örök élet, hanem nagyonis valóságos, konkrét és elérhető. Ténylegesen vár. Ez az élményem. Téged, engem, mindenkit. Valódi életmodell, ami pontosan úgy magasabbrendű, ahogy egy különálló gép teljesítménye és boldogsága a minden más gépekkel összekapcsolt egységes összességhez viszonyul. Nos? A választás Nálad.
–
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13
Öröm, ha megosztod!
