Fontos a mélység, erre jöttem rá, hogy a valódi saját mélység semmivel nem pótolható, okkal növesztenek előbb gyökeret a növények, olyannyira, hogy a valódi mélységnek szükségszerűen lesz ezzel arányban álló magasság is a következménye. Lásd egy mag. Lefelé törekszik először, azzal küzd keményen meg, talaj, sziklák, hideg, EZ az igazi harc, hajszálerek vastagodnak, gyökérzet így terjed, és ami erősen benne áll a valóságban nő aztán felfelé is, arányosan. Amint az emberek világában is. Mélység, gyökerek, a megtartóerő nélkülözhetetlenül fontos, társ, család, közösség és világkép fog, ölel, támaszt, adja az Erőt a felfelé törekvéshez, és szükségszerűen bukik, aki nagyobbra próbál nőni, mint amit az alapok, a föld alatti, a nem is igazán látszó részek tartani képesek. Csakúgy, mint aki maga alatt vágja a fát. Gyökereket például, mint a válást választó férfiak jelentős része, és nincsen tudatában, és nem érti, hogy a csodás lombkoronát, ami az Ő nyilvános élete mért érinti ennek a “jelentéktelen”, “elszürkült”, föld alatti kapcsolódásnak a megszüntetése. Nem érti, aztán borul. Az élete, az egész fa. Vagy a másik a világkép, ami hasonlót okozni képes, tehát az igazsággal való viszony változása. Közösséget váltok, mert már másképp gondolom, véli az egyszeri ember, és hogy ez semmit nem jelent, aztán egy frászkarikát, minden változik az emberi kapcsolódások, a Nagyobbal való viszony változása esetén is. Meghaladhatatlanul fontosak a gyökerek. Minden ember számára. Egyedül magasat épiteni senki nem képes. Társ, Szövetségek, Közösség, tehát közös-ég, azaz másokkal közös Világkép, minden embernek KELL. Ápold a Gyökereidet!

Abban az időben Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”

Mt 13,1-9

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!