Nehéz az állandó készültség. Nekem. Nagyon. Hogy valóban minden pillanatban rend-ben legyek, sőt tulajdonképpen lehetetlen… Muszáj elfogadjam ezt. Hogy nem vagyok. Nem mindig. Muszáj megengednem, hogy hiába értem, hogy rendben kellene legyek, minden pillanatban, legfeljebb törekedni tudok csak rá, mert a rendetlenség bennem, tehát a világban még nagyobb. Másrészt lenyűgözően jóleső a törekvés így. A tökéletlenséget megengedve. A legapróbb dolog, amit a Rendhez én hozzáteszek nekem magamnak, magam miatt katartikus boldogság szikra, itt és most. Egy jó szó valakinek. Tárgyak rendezése. Utcán elszórt szemét felemelése. … nekem magam miatt boldogság, amikor kb. jól vagyok. Innen is tudom. Hogy automatikusak a tettek, amikor jól vagyok, máskor meg semmi szín alatt nem. Az arány? Talán fele-fele. És ez nekem megfelel. Különösen, hogy folyamatosan javul, amióta a lustaság mögött a félelmet azonosítottam, amióta csakazértis tudom a cselekvést választani, a félelmeimmel szembe, nagylevegő, és igenis megy. Hmm. Az ember folyamatosan gyorsul, ha Halad – nem Halad, ami nem gyorsul.
–
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13