Ez nagyon kemény. Hogy tényleg nem a vér a legfontosabb. Fontos, de nem a leg. Mert a legfontosabb az összhang, az azonos irány, közös zene, ügy, az együttes Hasznosulás. Születünk valahova, de Dolgunk általában végül nem velük van. Nem közvetlenül. Hanem másokkal, akik máshova születtek. Szeretet marad, örök, a vér köt, persze hogy, de a továbblépő, a Dolgába beleálló, a kétséget háromsággal feloldó embernek egy belsőbb és mélyebb közössége is kialakul. Akikkel együtt Dolgozik. Ez van. Továbbá az is van, hogy sokan és soká használják a vér kötelékeit rejtőzködni, kifogásként, önkéntes béklyó gyanánt, magukat visszafogva. Tartozom, igen, feléjük és hozzájuk is, örökre, felelősségem Van, de legelőször jól kell legyek, hogy adnom legyen miből, tehát az első Én vagyok, a Dolgom, a Hasznosulás, és az új rokonaim, akikkel ezen együtt munkálkodunk. Konkrétan. Tessék észrevenni, hogy nem csak a Társ van beljebb, nem csak ő, az az egy ember előz a gyermekkori család elé be, nem vele állunk együtt a gyermekkori családban, nem ez a Feladat, hanem vele együtt az Ügyben állunk, más párokkal, tehát más, velünk azonos ügyű, tehát irányú férfi-nő egységekkel együtt az Újban, és a család, a gyermekkori család tagjai ebben csak annyiban részesek, amennyiben ez az Ügy velük is közös, ha ők is erre jönnek. Nincsen közösség közös irány nélkül. Nem lehet. Magamat és másokat is akadályozok, ha ezt, tehát a gyermekkoromat mégis fenntartani próbálom, mármint ha előrébb helyezem, mint az új és ismeretlen és félelmetes ÉS munkás emberek, akik nemrég érkeztek, de akikkel a Dolgunk közös. Nem a család ellen beszélek. Nem. A legfontosabb emberek között meghatározóak az életemben, NAGYON szeretem őket, de miattuk az én utamon nem továbblépni, kihívásaimmal való szembesülés helyett beléjük kapaszkodni azt tapasztaltam, hogy hiba volt, csináltam, míg ezzel szemben az Utamon az Új emberekkel immár járva sokkal erősebben és sokkal nyugodtabban tudok Nekik is ott lenni, amikor szükség van épp rám.

Egy alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt. Akik körülötte ültek, odaszóltak Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged.” Jézus azonban így válaszolt: „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!”

Mk 3,31-35

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!