Hogy melyik van előbb, konkrét hely vagy közösség, a fent olvasható Egológus fogadalom és saját új élmény okán foglalkoztat. Nyilvánvaló, hogy mindkettő kell. Harcos és Világszép nagy témája ez, az elköteleződés, hogy az Ügyem, Küldetésem, Szolgálatom egyszerre konkrét hely – férfinak világban, nőnek férfi részeként – és közösség. Sőt. Konkrét hely, közösség ÉS világkép. Ez mind. Amiből harcos és világszép automatikus fókusza a konkrét hely, de ehhez, közösséget is muszáj válasszunk, mert az életünk csakis a minket megtartó és tápláló közösséggel arányban működik. Kemény ez nagyon. Hogy tehát a Hely elfoglalásának ára nem csak követésben van, mármint nem csak konkrét munkában, a szabadságomat nem csak ebben áldozom, hanem közösség is muszáj, aminek szintén van ára, sőt nagy, minden valódi közösség nagy árat kér az odatartozásért, mert világkép, eszme, hiedelmek és a nagyobbal való kapcsolódás módja körül formálódik. Valódi közösség csakis világkép körül lehetséges, tehát valódi tartozás ára is világkép áldozat, önkéntes továbblépés e téren, a helyzetnek megfelelően szűkülve vagy tágulva, amiben a függetlenség bármilyen formája akadályoz, tehát az ideológiai függetlenség is hamar korláttá válik. Nem mert bárki bele akarna szólni. Sem mert engem nem szeretnek esetleg miatta. Hanem mért magamat tartom én az által távol, ha az utolsó lépést feléjük meg nem teszem, ami a közösség közös eszmerendszerének elfogadása és annak esetleges rítusai. Kemény ez nagyon. Hogy ára van, nem csak a helynek, de az abban való harmónikus működést lehetévő tevő közösségnek is – asztali áldás, foci mez, kötelező szünnap, tagdíj, közös gyakorlás, eskü, stb. –, amit az ember követve, tehát a függetlenségéből engedve fizethet csak meg. Hmm. Legvégül talán legfontosabb ez. A közösség. Hogy ki milyen közösséget választ, hogy ki milyet tud. Mert támogatást is csak eszerint tudunk kapni, tehát kapcsolat és munka is csakis aszerint működik. Hogy node egyik sem tökéletes? Igen. Pontosan úgy nem, ahogy a konkrét hely is mindig marad Munka. Amiről másrészt idővel kiderülhet, hogy épp tökéletesebb, mint én, csak még formálódnom kell hozzá, hogy beilleszkedjek. Jéé. Nahát. Tehát. Akit szolgálok, oda erőm nekem kell legyen, kitartás és munka – és másrészt a közösség, aki engem támaszt ugyanezt kell tudja számomra adni. Tehát. Ahova szolgálok – ügy vagy férfi –, előtte vagyok annak, mármint az ő billenésének pillanataiban, igazabb, stabilabban állok, de a közösség, ami támasztani tud pedig engem kell megtartson, amihez muszáj igazabb legyen. Nálam. Itt és most. Megtartani csak az a közösség tud, ami igazabb, mert csakis az által tanulhatok. Bizalom tehát a kérdés. Hogy ezt el kiknek hiszem. Sőt vakbizalom. Vissza kell nyerni, ami az Út elején elveszett. Ugyanis ha valami igazabb nálam, akkor azt ésszel be nem láthatom – pláne mivel ki is vagyok épp billenve –, hanem csakis a megérzéseim mutatják, hogy talán úgy lenne mégis helyes, amiket ilyenkor jó merni választani. Nagyon kemény ez. Hogy a majd megérkező harc, vagy az engem végül választó férfi közössége számomra működő csakis akkor lehet, ha az megtartani is képes, ha tehát a közös világkép táplál és konkrét emberek vannak, akikhez kapcsolódni tudok. Minden más kevés. Egy ügyet, egy társat, egy közösséget válassz!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!