Sokakat látok közös ügynek örülni, anélkül, hogy az valóban egy, hogy azonos lenne. Az ugyanabban szakmában dolgozunk NEM közös ügy. Két ügyvéd, két vendéglátós, két orvos – nem feltétlen közös ügy, hanem gyakran épp a párhuzamos “legalattomosabb” formája, pontosan azért, mert könnyű közösnek hinni. Akkor közös, ha konkrétan azonos. Ha egy. Ha egyazon projekttel töltjük a napot, ha ugyanabban Hiszünk, Merünk, Teszünk, ahol külső, alkotó, kép-viselő és megújító funkciót a Férfi, belső, működtető, bölcs és megtartó funkciót a Nő lát el. Az közös. Ha viszont a lelkesítő munkánk azonos, és párhuzamosan, akár azonos helyen, de külön klientúrát szolgálunk ki, akkor pedig az NEM közös. Hanem külön. Fontos ez nagyon. Hogy közös az ügy, valóban azonos, tehát attól lesz, hogy PONTOSAN ugyanazoknak Adunk, hogy az összes tehetségünk így, tehát ugyanazokat, de más helyen (ki)szolgálva, egymást kegészitő módon hasznosul maradéktalanul.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!