Értem, hogy egy jobb rendszerben, sőt az isteni törvények szerint szeretnél élni, de nem tartunk ott. Az egyik legnagyobb kihívás számomra egy ideje már, hogy az egyén világértése könnyedén meghaladja a közösségét, mely helyzetben az ilyen ember igényeit a közösség nem szolgálja jól ki, és így csak mértékkel otthonos abban. Könnyű – és lenyűgözően arrogáns – ilyenkor a közösséget és annak szabályait egyszerűen figyelmen kívül hagyni, hogy ezen én túlvagyok, rám ez nem vonatkozik, ahogy például én is csináltam soká. Könnyű és helytelen. Sőt hiba. Helytelen mert maradok részes, tehát kötelességem (volna) felelősséget vállalni – és, ami fontosabb: hiba, mert amíg kívülállónak tekintem magam, addig résztvenni sem tudok. Résztvenni, tehát a saját életemben továbblépni, tehát haladni, fejlődni és nőni lehetetlen, addig amíg az ember az őt körülvevő közösség működését elítéli, maga is akadni fog. A foci szabályai adottak, tetszik vagy sem, pályára csak úgy léphetsz, ha ezeket elfogadod. Hogy de rosszak a szabályok? Remek. Akkor tessék forradalmat csinálni, mert pályánk csak egy van, a szabályok csakis a többség egyetértése esetén változnak! Nos? Partvonalról kiabálni olyan nagyon könnyű. Meg sátrat építeni a pálya mellett és gittegyletet játszani benne, elméleteket gyártani és gyűlölködni… aranyos. Forradalmat csinálj, ha változást szeretnél, amihez részt KELL a közéletben vegyél, találd a társaidat, és főként a számodra Hiteles vezetőt meg, állj mellette magadért ki – avagy szabad más pályához, másik országba költözni is, ha jobbat tudsz! 

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés

Akkor ajánlom, ha érdekel mélyebb tartalom, vagy ha támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.