Tüzet gyújtani vad, félelmetes, nehéz – magától értetődő, automatikus, elkerülhetetlen. Ameddig nincs, ha már van. Az ember ha maga lángban áll, akkor szükségszerűen gyújt is. Aki nem gyújt, nem lángol. MAGA nem lángol. Nem lelkes. Mert… nem engedi meg. Nem engedte. Meg. Be. Magába, a lelkesedést, ami pedig állandóan körülvesz. Hogy miért? Mert fél. Mert lángolni veszélyes. Mert az egész élete változik annak meg, aki csak a legapróbb szikrát is megengedni, a Láng úrrá lesz, és az ember ezt érzi. Égni boldogság. Nincsen más boldogság, mint égni, aki nem ég kiszárad, szenved, meghal, a legjobb végül, ha a láng úrrá lesz – az ember Úr a Láng által lesz. Ami a kilégzés boldogsága. Belégzés pihenni, itt és most: Vagyok, szépség, igazság, jóság, harmónia, szemlélődés, meditáció, de a kilégzés cselekvés KELL legyen. Van után a Legyen után a Van után a Legyen. Be és ki és be és ki, EZ a lángolás boldogsága. Az élet. Amihez szikra nélkülözhetetlen. Különböző formáit ismerjük meg, és mindig igazabb emelkedik a hamvakból ki. Ami MINDIG válság ajándéka. Hogy az előző rakás leég, és igazabb, ami marad. Mindig igazabb. Siker után boldogság után hely után harc után szolgálat. Rétegtől rétegre fedezzük a leghelyesebb célt fel, a legigazabb lángot, a valódi lelkesedést, ami többé nem rólunk szól. Hanem visz minket. Felé. Egymás által. Boldog az az ember, aki az utazást, tehát az időt is élvezni tudja. Lépésről lépésre. Most. Be ÉS kilélegezve. Amihez az előbbi után immár az utóbbit IS fontos gyakorlod: lángolj, szolgálj, gyújts! Másokat. Másokkal. Másokban. Férfiak és Nők. Kapcsolódj, Áldozz, Szeress! 

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Isten hozott.

Az új bejegyzések tagoknak látszanak csak, de a hét legjobb írását nyilvánosan is megosztom + Facebook oldalamon videók folyamatosak. Bővebben a rendszer okairól és működéséről ITT.

Barátsággal,
Joós István