A helyes parancs a szerelem szerető megnyilvánulása.
A világban Rend van, és ez brutálisan kemény. A rend. Hogy az egyik igenis parancsolhat a másiknak, értve ez alatt, hogy mondhatja egyenesen, hosszas körmondatok nélkül is, amit szeretne. Feltéve, hogy maga is rendben áll, tehát maga is parancsot követ. Ez az egy feltétel van. Hogy ez a “szeretne” ne önkény, hanem időszerűség legyen. Az emberek nagy része nem tud róla, hogy “jogában áll” határozottan kérni, szabad, sőt érdemes, mert összességében sokkal hatékonyabb. E téren én nagyon kemény vagyok. Határozott. Ellentmondást egyre kevésbé tűrő, miközben másrészt egyre figyelmesebb, és egyre együttérzőbb, aminek eredménye, hogy ellentmondás egyre ritkábban is indokolt. Döbbenetes ez. Hogy egy ponton valamikor egyszerűen csak elhittem, hogy vezetni szabad, sőt kötelességem, sőt felelősségem, mert sem én sem mások nem lehetnek e nélkül boldogok. Azóta parancsolok. Köszönök is, persze, de abban semmi meglepő nincsen, hanem ahogy utasítani tudok azt kevés nő bírná akár csak egy napig. Utasítani tudok, mert utasítani merek. Ami azt jelenti, hogy ritkán kérek. Amikor nekem jól esne, azt kérem, ami időszerű feladat ott parancs a forma. Tudom, hogy keményen hangzik, és bár egyrészt idézőjelbe is tehetném, hogy “parancs”, de azzal az élét túlzottan elvenném. Az Ügy nem fog parancs nélkül menni. A Harc. A vezető dolga parancsolni is megtanulni, fokozatosan, tehát nem az elején kezdjük így, hanem az idő múlásával, ahogy a helyzet, a harc fokozódik, ahogy a növekvő hasznosság szükségessé válik, ahogy a köztünk addigra épülő bizalom ezt lehetővé teszi. Ami a parancs masik oldala. A bizalom. A nő, a csapat, a társak bizalma. Amit megszolgálni lehet csak, az által, hogy ez együttműködés kezdetén az ember még kérés formájában helyes instrukciókat ad. Hmm. A kérés a parancs bábja, és fontos, hogy belőle a pillangó, tehát a határozott és felelősséget vállaló instrukció megszülessék. De szép. A helyes parancs a szerelem szerető megnyilvánulása. Szerelem, mert nagyobb ügyet szolgál, szerető, mert a másikra tekintettel van, az Ő javát is szolgálja. MERD vállalni a parancsokat! Gyermek, asszony, és csapat felé, fontos, mert a Helyes parancs az ő boldogságukat is szolgálja.
*
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.
Lk 17,7-10
Öröm, ha megosztod!
