Napjaink káosza ideológiák és fanatikusok háborúja. Mert elveszett a szikla.

Szent István után ezer évvel már rég időszerű, de a legfrissebb események tükrében ezen az esős vasárnap reggelen István névre keresztelt férfiként számomra bénítóan fontosnak tűnő kérdés, hogy jól választott-e, egyrészt, másrészt, hogy menthető-e ami napjainkra a katolicizmusból lett, harmadrészt, hogy nekem mi dolgom ezzel. 

Jól választott. Amit onnan tudok, hogy így választott, és a történelem tanúsága szerint virágzás lett, míg az iszlám át nem söpört. A tizenhatodik században és aztán most újra. Erős vár a mi Istenunk, mondják, mondogatjuk, amiről a tatár után épített erőd-templomok jutnak eszembe, és igen, tudom, hogy csapongok. A tatár jött, tömegeket irtott ki, és mi ezt tanultuk. Hogy kőből kell építeni. Sőt úgy megtanultuk, hogy a végvárak részben a török ellenében is megóvtak minket, amíg még lelkes hősök voltak, akik bennük igazán harcoltak. Aztán zsoldosokkal már nem ment. Zsoldosokkal és önérdek mentén megosztva. Többé nem ment, a várak elbuktak, sőt az ország is vele.

Ötszáz évvel később se várakat, se hősöket nem látok, hanem csak fizetett katonákat és rendőröket és közhivatalnokokat. Hogy mi a különbség? Az, hogy a hős nem pénzért, hanem a közösségért harcol, mert neki hite van, olyan erős, hogy azért az életét is adja akár, és ettől kő kemény, mint a szikla, hogy valóságosan sziklára épít, mert vélekedések sivatagán magát átküzdve az élete útján olyan világképéhez jutott, aminek a központi értéke számára magánál fontosabb. Ilyen az igazi Harcos. Ellentétben a zsoldossal, aki magáért, a saját érdekei miatt harcol. És szintén nem összetévesztendő a fanatikussal.

A fanatikus egy eszme megszállottja, ami az élete szürke kilátastalanságában számára mentőövként érkezett nemrég, lángoló tekintettel hajt emberek közé, övvel a derekán magát robbantja. A fanatikus nem harcos. Hanem a fanatikus elnyomó családból kiszabadult gyermek, aki most csakazért is megmutatja. A fanatikus felszabadított zsoldos. Sőt. Nem is felszabadított. A fanatikus átprogramozott zsoldos. Tüzes. Vak. Elszabadult. Pusztít. Ellentétben a harcossal, akinek saját programja van, tehát nyugodt, derűs, erős, és soha nem harcol sem gyáván, sem egyedül.

Tudom, hogy az iszlámra ráismertél, de remélem a zsoldosok tömegeit is látod. Sőt… a fanatikusok is világosan kivehetők, a nyugati oldalon is, ha csak őszinte mersz lenni, napjaink káosza végül ideológiák és fanatikusok háborúja, ahol bár az egyik jobbnak tűnik mint a másik, de közelebbről nézve ez egyáltalán nem biztos. Ugyanis a szikla senkinek nincsen meg. A vallási fanatikusnak bizonyosan nem, de politikailag korrekt fanatikusnak sem, és a törzsi fanatikusoknak sincsen. Világkép káosz van, csak mert a szikla nincsen meg. Ez a háború oka.

Amiben szavakba nehezen foglalhatóan hatalmas a katolikus egyház felelőssége. Hogy nem elég jó. Az igazi sziklára automatikusan támaszkodik az ember, ha tehát tömegek hagyják a hitüket el, esnek zavaros eszmék rabságába, akkor a tanítás nem elég jó. Nem mert én ezt mondom – dehogy ítélek, ki vagyok én ahhoz – hanem csak megállapítom a tényt, hogy ha tömegek nem választják, ami magát sziklának képzeli, akkor az valójában nem az. Különösen napjainkban, amikor a bizonytalanság amúgy hatalmas, és milliók szorulnának támaszra.

Hogy hamis tanoknak és fanatikusonak a világban tere van egyáltalán annak egyértelműen a hiány az oka, ami az egyházak felelőssége. Hogy a világkép gerinc nem tart. Hogy a szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket helyett az emberek robbantják a másikat, az csakis egy dolgot jelent, hogy nem értik a világképet meg, amiben csakis két felelős lehet: Jézus, ha hülyeséget tanított, vagy az utódai, ha nem értették a lényeget meg, tehát nem jól csatornázzák, átadni nem tudják azt. Utóbbit gondolom. A katolikus világ nagy része zsoldos, nem igazán érti, míg egy kisebb rész itt is fanatikus, akik igazán szintén nem értik, de nagyon átszellemülten képviselik mégis, az értelem helyett az érzelmeket sodorják magukkal, és ebben más fanatikusoktól nem sokat különböznek. Ez van ma.

Egy beteg világkép, és ebből fakadóan egy beteg közösség, tehát egy beteg szervezet tusáját látjuk a vírussal.

Nem haláltusa még, de már tusa. Aminek az iszlám terroristák azonos jellegű tünetei mint a menekültek vagy Trump. A zsoldos világ nyugodt elnyomó rendszere után az eszmék és fanatikusok világa van szétesőben. Tanulság, hogy az emberi logika és az emberi érzelmek egyaránt futóhomok csak. A logika uralmára (felvilágosodás, liberális demokrácia, kapitalizmus, szabadság kultusz, önérdek) érkező érzelmi reakció (arab tavasz, Isis, BrExit, Trump, terrorizmus) feszíti ma a világot, ami legkönnyebben szerintem a státuszkvó és a kihívás, szervezet és a vírus harcaként is felfogható.

Mely helyzetben a legfontosabb, hogy vissza nincs, vissza nem lesz út. Hanem út csakis tovább van, a szervezet a vírus hatására antivírust kell magában kifejlesszen, és a válságot csakis így élheti túl. Izgalmas ebben, hogy az antivírus valami új, ami soha nem volt még, mely okból a szervezet számára teljesen elképzelhetetlen, hanem csakis a vírus hatására jelenik meg, amint a szervezet eléggé szenved, hogy válassza az ellenanyagot. Nehéz. Mert az antivírus bár garantálja a szervezet túlélését, de egy új minőségben. A vírus a szervezet halálát, az antivírus az újjászületve megerősödését akarja.

Az antivírus szerintem a szikla. Meggyőződésem ez, és ettől a harmadik téma, hogy nekem mi dolgom ezzel az egésszel… ugyanis az antivírus sem tud csak úgy elméletben megjelenni, hanem konkrét emberek kell képviseljék, amint a szervezetet és a vírust is. Világkép megújulás kell, ami az embereknek újra gerincet, büszke tartást ad, és ehhez kevés, hogy magunkat védjük meg. Hanem nagyobb cél szükséges. Elveszett a szikla, ha ugyan valaha megvolt egyáltalán, és kevesek felelőssége, hogy újra megmutassuk, mert azt csak rajta ülve lehet. Hogy nézd, itt van. Megfoghatod Te is, gyere, ülj ide mellém, érzed milyen nyugodt, mind elférünk rajta…

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Isten hozott.

Az új bejegyzések tagoknak látszanak csak, de a hét legjobb írását nyilvánosan is megosztom + Facebook oldalamon videók folyamatosak. Bővebben a rendszer okairól és működéséről ITT.

Barátsággal,
Joós István