Sokáig gondoltam, hogy ez butaság. Kárhozat, ítélet, ugyan, biztos félreértették, eltorzították a szavait, pláne utolsó, na ne már, hiszen szeretet Van, és semmi más nincsen csak Szeretet, hogyan lehetne ítélet tehát. Aztán rájöttem, mert tapasztaltam. A fény kizárása lehetséges, és aki ebben növekszik, az egy ponton túl végleg önmagába ragad, tehát a Nagyobbtól, a szeretettől így elszakad. Ő. A kárhozat fogalom jelentése, ez, lelki fekete lyuk, mert az ember a saját elméje fogságából egy ponton túl többé nem képes kijönni, önimádat, paranoia, hübris, és számára így valóságosan nincsen tovább, ezért, önmaga miatt nincs, az ítélet pedig egy konkrét pillanat, amikor ez megállapíttatik, és akkor ő nincsen, nem lesz többé. Így érzem most. Hogy a szeretet, tehát a türelem végtelen, azonban olykor a világ vált korszakot, és olyankor mérleget KELL vonni, épp mint az emberi életben is, a korszakváltás miatt, és lesznek veszteségek, amik a szeretet számára együttérzés okán fájdalmasak, de akiket muszáj mégis leírni, hogy az élők továbbléphessenek. Ez az ítélet. Az enyészők számára valóságosan utolsó. Ettől és így.
–
Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!”
Mt 13,36-43
Öröm, ha megosztod!
