Kapcsolatra azzal arányban vagyunk képesek, amennyire a Rendet elfogadjuk. Napok óta írok erről, de akkor legyen most így is kimondva. EZ ugyanis a Lényeg. Rend van a világban, és amennyire ebbe belesimulni tudok, azzal arányban hasznosulok, tehát vagyok a magam Helyén erős, nyugodt, harmónikus, tehát Rend-es és Rend-ezett, tehát Bizalommal és Szeretettel teli, ennek adására és fogadására, tehát emberi kapcsolódásra képes, mégpedig nem csak párkapcsolati téren, hanem általában, vezetőként és követőként, szülőként, testvérként, barátként, funkcióm szerint. Ezért az Önfelvállalás az Út, ezért a Szolgálat, amit gyakorolni kell. Hogy tapasztaljam a Rendet. Csakis a Tapasztalás által csodálkozhatok rá, és ahogy egyre gyakrabban rácsodálkozom, úgy egyre jobban hagyom el a fejemben lévő koncepciókat, így merek egyre jobban Bízni is benne, tehát Lépni, mert a Lépés mindig, gondolj bele, fogalmilag bizonytalan, és így kezdek Járni, így lesz tehát egyre harmónikusabb az életem, aminek a Harc és a Derű marad, igen, része, kihívások vannak, lesznek, a megvalósítás részlegességében tökéletes, és így lesz a Nő világszép, akit Férfi választ, és így lesz a fiú Férfivé, aki Társat választani immár mer és képes. Ez Van. Továbbá az is Van, hogy a Rend nem vallás. Hanem a Rend Közösség. Pontosabban, a Rend saját tapasztalatokon alapuló, azok szerint Helyes, a megértésekhez Hű életvezetés, tehát Példa, tehát Szolgálat. Amiből születhetnek, persze, rendszerek és rítusok, mert az ember ilyen, hogy fontos az életünkben a rendszer, de az mindig okozat, annak okozata hogy jól vagyok, jól működöm, mert a Helyemen vagyok, mert annak magam megadtam, és így funkciómnak megfelelő rendszerre áll az életem is be. A kívülről érkező rítus sosem a Rend. Hanem az Igaz rendszer belülről fakad. Neve sem kell legyen. Hanem csak ott vagyunk, együtt vagyunk, mert az az időszerű, mert közös a Dolgunk, mert így Haladunk, egymást támasztva, egy Irányban, tehát együtt, egyre többen. EZ az Ügy. Mármint az Egy Ügy, aminek minden kisebb, minden személyes Ügy része, csak az Igazi személyes Ügy, ami ennek a Nagyobb, az Emberi Ügynek része. Hogy Férfi az Üggyel kezdődik, sok szó volt róla, ami tehát azt is jelenti, hogy végül a világon minden Férfi EGY Ügyben áll. MIND. Tehát kapcsolódnunk is kell, rész egész viszonyban, mint a fa ágai végül, minden Férfinak, erre tartunk, amihez minden Nő is, nyilván kapcsolódik, a Férfiakon keresztül, és így Egy az Emberi-s-Ég. Amit érteni persze, hogy nem szükséges. Sőt. Az értés akadály, mert az értés nyomán sietni és siettetni vagyunk hajlamosak, mert már tudjuk, mert értjük, hogy mi lenne a következő lépés, és erőből próbáljuk azt csinálni, eközben magunkat becsapva, mert elhazudva, hogy valójában még kettővel visszább tartunk. Hmm. Az értés speciális kereszt. Hmm-hmm. Ugyanis támasztani tud az ember, az értéssel arányban, felelősség tehát, sőt, kötelesség az értés, azzal arányban DOLGOM másokat támasztani, amit Értek, amit tehát a Rendből és Belőlük, tehát az ő pillanatnyi helyzetükből épp Látok. Kemény. Valóban a lelki szegények a Boldogak, az ember NEM kell értsen, de ha egyszer mégis, akkor ez az értés csak megosztva hasznosulhat, tehát kötelességgé válik. Segíteni, támasztani, szolgálni, aki kevésbé ért. Ez a Rend, így épülnek Közösségek, az értő Férfiak által, a Vezető mindig jobban ért, mint akiket vezet, és a Családok is így épülnek, értő Nők által, aki jobban ért, mint a Férfi, és, igen, a női körök is, ugyanígy épülnek, a bölcs Nő jobban ért, mint a tapasztalatlan, ami a kert, a Nők, a Föld tehát, akikben a vezető szerepű Férfiak által a Fák állnak. Hát így. Így épül a Rend. Belőlünk. És így vagyunk tehát emberi kapcsolatokra, azon belül párkapcsolatokra is egyre alkalmasabbak, azzal arányban, ahogy ennek nem csak elméletben, de tevőlegesen is megadjuk magunkat, szolgálva tehát, Értésünk szerint másokat, Közösségben, és Követve, ugyanígy, aki nálam többet, tágabban Lát, feltételek nélkül, a Bizalom megadásával.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!