Paranccsal gyógyít. Jézus. Paranccsal gyógyít embereket, Te parancsolsz-e másoknak? Tudom, hogy napjainkban nem “korrekt”, de úgy tűnik, mégis fontos. A helyes parancs az akarat összpontosítását eredményezi. Mert hitet fejez ki, bennem, hogy képes vagyok rá, és gondoskodást is, a segítség ígérete jön vele, tehát nem egyszerűen csak követel, hanem felelősséget vállal, aki parancsot ad, hiszen ha bízom benne, akkor tudom, hogy képes kell legyek, mert lehetetlent nem kér, és ráadásul felügyelet alatt is tart, tehát muszáj megpróbáljam. Fontos parancsoljunk egymásnak. Sőt. Felelősségünk helyesen parancsolni egymásnak – parancsolni csak olyat szabad, amiről mély nyugalommal hiszem, hogy képes rá a másik. Erejét megfeszítve, igen, de képes. Lehetetlen határidők funkciója ez, parancs, és végül megcsináljuk, emberfeletti teljesítmény, szó szerint, és másrészt bölcs vezetői követelmény. A jó vezető parancsol. Gyakran. Ahogy a jó szülő és a jó orvos is. Sőt. A jó férj is parancsol. A helyes parancs szeretetteli felelősségvállalás, mert meghaladni segít magad, amire a vezető látja, hogy képes vagy.

*

Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.

Lk 6,6-11

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!