Elképesztően bízik a százados, de mégis kell Jézus szava. Miért? Ha ennyire bízik, miért nem tudja maga az Atya segítségét kérni? Nagyon egyszerű. Mert nincsen vele kapcsolata. Míg Jézussal ezzel szemben van. Ha Jézus mondja, minden működik, el sem kell jöjjön, de magában nem tudja elgondolni, hogy a kívánsága csakúgy megtörténhetne. No és ezzel talán pontosan ugyanígy vagyunk mind. Hogy a hit magában kevés, a kapcsolat gyógyít, csodát a kapcsolat tesz. Konkrét kapcsolat, kell, olyan másik emberrel, akiről tudjuk, akiről elhisszük, hogy ő “Isten embere”. Hogy miért? Mert erősebb kapcsolatban áll. Szép ebben, hogy a mód végül mindegy. Világkép függvényében a terapeuta, az orvos, a jósnő ugyanúgy lehet az isten embere, mint a remete, a pap, a guru, az idős nagymama. Mert a Nagyi tudja. És tényleg, a Nagyi tényleg tudja, mert kapcsolatban áll, mert…. mert sok a tapasztalata. Sok a tapasztalat, és így meg, bele nyugodott már az Isten tenyerébe. Idő. Sok idő ez, és valahogy a cselekvőképesség szűkülése érdekesen mozdítja a folyamatot elő, az élménye annak, hogy nincsen a dolgokra hatásom, egyre kevésbé van. Cselekvőképesség szűkülése és a nagyon-nagy álom. Amihez képest kevés áll hatalmamban, tehát nagyobb mértékben kell támaszkodjak, az eredményeket nem tudhatom magamnak be. Segít. Ahogy a nagy betegség is. Általánosságban a szubejtív NAGYON távoli cél segíti a kapcsolat fejlődését, amivel egyedül nem, hanem csodák által lehet csak haladni, mert olyan sok a tényező, nyilvánvalóan kell “szerencse” is hozzá. Istenkapcsolat, mondod, és igen, de sokan nem hívják annak. És nem is kell. A lényeg a bizalom. Hogy ez lesz. Hogy működni fog. Hogy ha alárendelem a saját akaratom, úgy jó lesz, hogy érdemes segítséget kérjek. Hogy kitől? Akinek erősebb a kapcsolata. Az ember az erősebb kapcsolathoz fordul, végül minden segítő Isten embere a hozzá forduló, benne bízó másik számára, akitől csodát várunk. Ami valóban lehetséges. Mert az “Isten embere” összhangban van. A renddel. Tehát tudja, hogy a rendeződés miképp lehetséges, hogy a TE összhangod, tehát a Te kapcsolatod ereje miképp nőhet. És ezt mondja el Neked. Mert valóban, mert saját tapasztalatból tudja. Isten emberei vagyunk. Mind. Lenyűgözően szép, lélegzetelállítóan megtisztelő ez.

*

Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.” Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – akkor elmegy, ha a másiknak meg azt mondom: „Jöjj ide!” – akkor odajön, vagy ha a szolgámnak szólok: „Tedd meg ezt!” – akkor megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő tömegnek: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben.” Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.

Lk 7,1-10

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!