Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”

Mt 8,5-11

*

Pogány százados, egyenlő megszálló katona, egyenlő ellenség. És mégis. Ekkora hitet még senkinél nem tapasztaltam, sőt megértése annak, hogy sokan jönnek majd még… Hmm. Képes vagy erre? Hogy ellenségben az értéket lásd, értve ez alatt, hogy valóban, egyenként figyelj az emberekre. Amint persze fordítva is. Megszálló katonaként helyi bölcstől segítséget kérni, sőt lebeszélni, hogy maga ne menjen, na ilyet tudsz-e? Nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd… a világ rendjében ilyen meggyőződéssel hinni? Lenyűgöző számomra. Kulcs hozzá az alárendeltség. Szerintem. Hogy alárendelt ember vagyok, de másrészt embereknek parancsol maga is, sőt az egyik pontosan a másikkal arányban működik. Folyamatos saját élménye a Rend. Maga engedelmeskedik, neki engedelmeskednek,

a példának állított ember a leghierarchikusabb emberi szerveződés, a katonaság része!

Totális engedelmesség. Másik oldala a totális bizalom, tehát a Hit. Nincsenek egymás nélkül, igazán bízni csakis az tud, aki maga engedelmes. Hogy állsz ezzel? Szabadság önközpontú dervistáncában részegen pörgő tömegek vágyják mindenek fölött az egyiket – ajándék, gyógyulás, csoda, HIT, Nekem, most – miközben KÉPTELENEK a másikat meglátni, mert az odaadás, tehát a konkrét mindennapos engedelmesség csodákhoz szükséges mértékéhez SAJÁT képük nincsen.

Katona, emberek!

Próbáld felfogni ezt, bele helyezkedni, és beszüntetni a hisztit a saját életedben. Persze, hogy korlátoznak! Akit nem korlátoz a világ valamilyen módon a helyét sem foglalta még el, tehát csodáknak sem lehet részese. Nos? Neked mi? Hol és hogyan korlátoznak, hol és hogyan lehetne Számodra Hely, ha engedni mernéd, hogy korlátozzanak, ha vállalnád, hogy magad valamiért korlátozod? Nos? A boldogság eredmény. Csakis az lehet. A Hit eredménye. Ami maga is eredmény. Az odaadás, tehát a korlátok vállalásának, másképp mondva a kapcsolódásnak, az értékteremtésnek, a munkának, a világ működő rendjében való részvételnek, a boldog és felszabadult, a másokra hagyatkozó és másokért felelősséget vállaló élet eredménye.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!