Hittem benne, és mégsem jött össze. Ismered? Minden erőmmel, kitartóan, maximálisan hittem benne, és mégsem. Nem úgy lett. Két kérdés: valóban hittél-e, tehát milyen arányban volt benned hit és félelem – illetve hittél vagy Vágytad, Hittél vagy Akartad? Nem ugyanaz ugyanis. Legkevésbé sem. Sőt, a legfontosabb épp ez, hogy Hit és Akarat nem ugyanaz, amit másképp úgy is mondhatok: hogy 

Akarattal nem tudok Hinni.

Izgalmas ez. Hogy tapasztalatom szerint a Hit NEM döntés dolga, hanem van vagy nincs. Egyszerűen csak. Hogy akkor mit tehetek érte? Semmit. Mármint ez persze nem pontos így, de a lényeg valahol mégis ez, hogy közvetlenül semmit: a Hitet nem lehet Akarni. Lehet, de az nem Hit. Hanem csak Akarás és önbecsapás. A Hit nem döntés, hanem tapasztalatok által beérő eredmény, amolyan világnézet inkább. Sőt meggyőződés. Tapasztalati alapon álló, tehát bizonyított személyes meggyőződés. 

A Hit Bátorság eredménye. 

Ugyanis a bizonytalant kell újra és újra merni választani, hogy abból tapasztalása lehessen annak, hogy sikerül. Vagy ha nem az, akkor valami jobb. És ez a sikerül élmény, ennek az ismétlődése, ami Hitet, tehát Bizalmat eredményez. Nem magamban. Is. De főleg abban, hogy nem vagyok egyedül, hanem Van valami nagyobb, aminek részeseként én Rendben vagyok. Mindenféle értelmben. A Hit lényege Bizalom, aminek az alapja talpasztalat, a Hit a Mindenséggel, tehát a Gondviseléssel, tehát a Jóistennel valóságosan így kapcsolat. 

Hogy tapasztaltam

Újra, és újra, és újra, hogy bátran bízni érdemes, tehát a bennem sikító kishitű magány egyre kevésbé érint meg. Marad persze, ettől még, eszemben sincs úgy tenni, mindha meghaladtam volna. Nem. Van, és kiabál olykor, akár el is ragadja a hangulatomat, de már legfeljebb órákra csak. Amiben éveket töltöttem korábban. Emberségem alap jellegzetességeként fogadom ezt el, hogy ketten vagyunk. Sár és lehellet, fény és árnyék, Isten és ember. 

Bátorság tehát!

Utóirat. Érdekes ezen merengve, hogy az állítás visszafelé is igaz. A hit Bátorság eredménye, egyrészt, és másrészt a Bátorság eredménye automatikusan: Hit. Hoppá. Nagy harcosok, nagy tudósok, nagy gondolkodók, nagy államférfiak, nagy emberek a Hithez ezért érkeznek kivétel nélkül mind el, mert aki a lehetségest Bátran feszegetni meri, az automatikusan tapasztal valami nagyobbat: Univerzum-Sors-Rend-Tao-Gondviselés-Isten… aminek szükségszerű eredménye a Hit. 

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Mk 4,35-41

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!