A rendet megtartani nehezebb, mint tanítani. Sokkal. Olyannyira, hogy a tanítók azon hatalmas része mellett, akik mást tanítanak, nagy rész az is, akik nem tartják meg. Nem tartják meg, mert nem tudják. Ez fontos. Hogy nem, mert nem akarják. Akarják. De nem tudják. Azért nem tudják, mert nem tartanak ott. A tanítás első és legfontosabb lépése, hogy bukni kell. Sokat. Próbálni, anélkül, hogy menne. Míg az ember végül arra jön rá, hogy magamtól ez bizony nem megy, és nem is fog menni, hanem kell a körülmények segítsége. Hogy ne legyen erőm bukni. Hogy ne legyen módom. A bölcs tanító szűk úton jár. Nem nem csábítja többé a kísértés, hanem figyelme, ereje, módja nincs többé rá. Elképesztően fontos ez. Hogy nem leszek tökéletes. Nem vagyok, nem leszek. Hanem helyes úton járó ember vagyok, aki az út helyességével arányban nem lépek félre. A legfontosabb kulcs. Hogy helyben állva nehéz biciklizni, bizonyosan bukik, akinek a helyben biciklizés, vagy annak tanítása a célja. Hanem indulni kell. Befelé előbb, ami átmenetileg fontos. Aztán kifelé, miután az ember belül elakad, ami nem megvilágosodás eredménye, hanem az egyedüli megmaradó irány. A helyes út kényszerpálya. Az ügy, a férfi. Egyértelmű nem csak, mert lelkesít, hanem mert minden más úton voltam, és nincsen más lehetőség. Önmagam alárendelése megoldás. A helyes út követés.

*

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í” betű sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.

Mt 5,17-19

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!