Fontos a csend. Olykor. Felmenni a hegyre, képletesen vagy valóságosan, mély sőt legmélyebb nyugalomban semmit csinálva merítkezni, ami hamar fokozódik aztán tarthatatlanná, és akkor megosztani muszáj, másokkal, tett tehát bizonyosan születik. A jól-lét csordul ilyenkor túl, aminek csodája, hogy bizonyosan helyes a döntés, bármit is kezdek, hogy ebben az állapotban, tehát a belül vitatkozó hangok elcsendesedése után, a világ csodálatosságához visszakapcsolódva az ember csakis irányba indul.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés?

Akkor ajánlom, ha tetszik a tartalom, és támogatni szeretnéd a munkát! Egyes írások csak Előfieztéssel látszanak.