Fontos a csend. Olykor. Felmenni a hegyre, képletesen vagy valóságosan, mély sőt legmélyebb nyugalomban semmit csinálva merítkezni, ami hamar fokozódik aztán tarthatatlanná, és akkor megosztani muszáj, másokkal, tett tehát bizonyosan születik. A jól-lét csordul ilyenkor túl, aminek csodája, hogy bizonyosan helyes a döntés, bármit is kezdek, hogy ebben az állapotban, tehát a belül vitatkozó hangok elcsendesedése után, a világ csodálatosságához visszakapcsolódva az ember csakis irányba indul.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés

Akkor ajánlom, ha érdekel mélyebb tartalom, vagy ha támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.