Kérdés volt a héten, hogy én mit teszek, amikor elfáradok, hogyan-miből töltődöm. Tűnhet úgy, hogy a társamból, de nem. Az egyensúly kulcsa nem a társ, hanem a helyes munka, és a helyes pihenés. Más szavakkal: alszom. Illetve nagyon figyelek arra, hogy ne lehetőleg ne foglalkozzak olyasmivel, ami nem időszerű…

Ez most bizonyára furcsa lesz, de nem én válaszolom meg az emberek kérdéseit. Mármint nem akaratlagos. Hanem csak leülök, és beszélek vagy pötyögök. Ami az “eszembe jut” épp. Tehát nem magamból adok. Mármint nem a konkrét JoósIstvánságból, hanem adom, amihez hozzáférek, ami ebből időszerű. A munka ebben a félreállás – az én élményem szerint. Az én munkám ez. Bátorság kell hozzá, merni félreállni, hiszen racionálisan nem tudhatom, hogy jót mondok, de másrészt nyugalmam van, és egyre több tapasztalatom, hogy az. A tevékenység elfáraszt, de nem a saját erőm merítem. Másképp: nem az áramforrás fárad el, mert az végtelen, hanem a vezeték, aki vagyok. A nap végére jóleső fáradtság van, és akkor alszom.

Olykor kibillenek persze, de a lényeg nagyjából ez – és fontos, hogy a társ magában semmiképp nem tart meg. Hanem rend kell, rendszer van. Korán fekszem, alkohol nem tesz jót, ábrándozás, bulizás és csevegés sem. Sokak szerint unalmas az életem. De nekem jó így. Jó, mert a hasznosság bármi másnál nagyobb élmény. Istennel tánc.

Régebben nem így volt, hanem sokkal inkább akarásból működtem. ÉN csináltam, mert ÉN akarom, mert ÉN tudom, mert most azonnal. No EZ nem ment. Gyakran látom azóta, hogy az emberek nem a tényleges munkában, hanem a túlakarásban fáradnak el, tehát abban, hogy helytelen irányba próbálnak menni vagy helytelen tempóban – az időt megengedni legnehezebb, a fáradtság mindig intő jel, az akarás mindig arrogancia. Hogy azt hiszem EZ az időszerű és MOST, mert ÉN tudom. Nem igaz. Máig beleesem olykor, legjobban ez tud kibillenteni, de egyre ritkábban. Az időszerű munka mindig az, amivel haladni lehet – innen ismerszik, hogy bele lehet tenni az erőt, a teremtés, ha ebbe teszem, fel tudja venni azt. Fejjel verni a sziklát sosem az.

Iga tehát, de valóban édes, teher tehát, de valóban könnyű…

*

Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.

Mt 11,28-30

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!