Lenyűgözően kemény Jézus a válás dolgában, ahogy az ősi vallások többsége is, amiről, nekem meggyőződésem, hogy a házassághoz szigorúan ragaszkodni egyrészt helyes, másrészt mára elképesztően helytelen. Helyes, mert valóban erre tartunk, hogy férfi és nő egysége az irány, valóban képesek vagyunk rá, lenyűgözően erős, ha megy, és persze a társadalom viszonylagos rendjét is szolgálja, másrészt helytelen, mert az emberek életében hosszú fejlődés, intenzív csiszolódás eredménye a működő férfi-nő egységhez eljussanak. Amire persze mondhatjuk – logikus is – hogy a parancs egyben tart, ami így akkor rákényszerít minket, hogy a válságokon át valahogy kiforrjunk, hogy ez a szabály értéke. Csakhogy nem ez történik. Hanem brutális elnyomás, konkrét erőszak van a kapcsolatok jelentős részében: férfi a nőt, ősi idők óta, és legújabban a nő is a férfit, egyre több házasságban elnyomja. Emberekkel foglalkozva, kapcsolatokban segítve látom ezt így, tartom fontosnak beszélni róla. Ugyanis a házasság kötelező törvénye megmaradt, de az ehhez szükséges felkészítés, a beavatási folyamat elveszett. Aminek az eredménye, hogy a házasodó emberek többsége nem hogy nem tudja mire vállalkozik, de alkalmatlan, mert felkészületlen a vállalására. Hmm. A házassági eskük túlnyomó része szerintem tulajdonképpen érvénytelen, mert beszámíthatatlan, kiskorú, fel nem készült, felnőtt döntésre még képtelen emberek tették az ígéreteket. Hogy akkor hogyan tovább? Legelsősorban őszintén. Másodsorban bátran. Harmadrészt talán jó ebben a gondolatkörben elmélyedni, hogy készen álltam-e az esküre. Negyedrészt pedig tanulnuk KELL egymásról. Sőt magunkról. Sőt a világ rendjéről is, ugyanis elképzelhető, hogy Isten valóban nem kockázik – ahogy Einstein mondta – és mégis van neki.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés?

Akkor ajánlom, ha tetszik a tartalom, és támogatni szeretnéd a munkát! Egyes írások csak Előfieztéssel látszanak.