Mustármag? Ugyan. Lenyűgözően messze a vízen járás, hogy a hitem a “kapcsolt hasznos életre” már alkalmas legyen, mely okból most még a Harc van, mert a tudatlan embernek egyéb választása nincsen, mert még tapasztalnunk kell, hogy egyszer majd már ne Harcnak éljük meg. Harc. Van. Harc kellene legyen… Ami egyrészt ünneplést jelent, a tapasztalatlanokat, hogy csak próbálják, fanatizálni szinte, amit az egójuk vágyik, parancsolni is, ha maguktól nem teszik, hogy a hit tapasztalatok által bennük így növekedne, illetve másrészt a saját erőfeszítés. Van. Kellene legyen… Lelkesítő Irány, és SOK munka. Nekem máig az. Magam, a lusta emberi hajlamaimat pillanatról pillanatra legyőzve a Harcba újra és újra beleállni, bukások ellenére, úgy hogy nincsen kényszerítő körülmény, nem úgy, mint sokaknak. Muszáj. Hmm. Az Út a Harc korszakai tulajdonképen csak, mert a Cél és a Mód változik folyamatosan. Kezdve a világ ellen. Minták mentén. Hogy a sikert elérjem. Majd a Harc magammal, magamért és a szeretteimért, hogy a válságot túléljem, és jobb ember legyek. Aztán a Harc a Helyemért, hogy megtaláljam, beleálljak, történjen. Végül pedig a Célért a Harc, amikor már megvan, ami szintén nem az Út vége még, hanem a Harc a Közösségért folytatódik majd. Ez van. Harc. És emberek tömegei utasítják ezt el, pedig valóban úgy van, hogy végül vagy áldozat vagy, vagy Harcos. Előbbi, aki nem áll bele. Hanem csak úgy aranyosan csinálgat valamit. Lényegében egyedül. Mert haverok talán vannak, de igazi, közös Célra tartó Közösség nincsen. Évek és évtizedek repülnek emberek mellett el, miközben ők a csinálgatás kényelmes melegében büdösödnek. Egyedül. Mert, amíg csinálgatod, addig még nem álltál bele. Királyfi? Ugyan. A Vándor legalább elindult, a Lovag már tudja, hogy választania kell, de Férfi az, aki Harcos. Ahogy a Nő is ugyanígy, a Világszép Harcos, mert egészen elképesztő napi munkát tesz az együttességünkbe bele. Miután Amazonként magáért indult. Majd Hölgyként engem keresett. Harc VAN, vagy semmi nincs, olyan egészen elképesztően fárasztó, hogy ezt tömegek nem értik. Egyrészt. Másrészt, hogy MINDIG megvan az ára. A Harc közösséget jelent, és a közösségének – MINDEN közösségnek – törvényei vannak. Akár egyedül állsz bele, mely esetben a világ törvényei szerint kell működj, akár csapatban, ahol azokat a vezető határozza meg. Kevesebbért ne add magad, mint ami Boldog. Mint ami boldogságot okoz. Neked. Itt és most. Ami keresőként (vándor/amazon) még túlélés és önismeret is lehet, gyakorlóként (lovag/hölgy) a funkcióm fejlesztése, de együgyűként (harcos/világszép) már mindenképp Cél is. MUSZÁJ a Harcot válaszd, tömegek életének nagy drámája, hogy ehhez a körülmények nem elég zordak. Az őskorban nem lett volna kérdés. Mert MEGHALSZ egyedül. A közösség alapvető, amire MIND szükségünk van. A középkorban sem lett volna kérdés. De akár pár századdal ezelőtt sem volt még élet egyedül, legfeljebb őrültek, vándorok, remeték és kurvák számára, ami az emberiség nagy része ma. Őrült. Vagy vándor. Vagy remete. Vagy kurva. Tudom, hogy kemény szavak. De vedd végre észre! … Élet nincs egyedül. … A magány a Harc halogatásának a jele. … A Harc a Szolgálat bábja. … LÉPJ a csónakból ki!
*
Amikor (a kenyérszaporítás után) a tömeg befejezte az étkezést, Jézus mindjárt a csónakba parancsolta tanítványait, hogy amíg ő elbocsátja a tömeget, menjenek át előtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, s ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Mikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!”
Mt 14,22-33
Öröm, ha megosztod!
