Valóban nincsen más mód, mint megbocsátani, és nem mert az embert az Atya valaha elítélné a keményszívűségéért, hanem, mert magunkat rekesztjük sötétségbe, ha a haragot tartunk. Nagyon fontos ez. Hogy a harag szikla a lelken, harag által terhelt lélekkel ÉN nem tudok áramolni, szeretni, követni, részes lenni, repülni, élni… Vizsgáld ezt meg! Kire haragszol, kivel szemben van követelésed, lehetne-e, hogy Te megbocsátasz, nem lenne-e jobb egyoldalúan elengedd? Tudom, hogy látszólag lehetetlen. Mert valóban igazad van, mert tényleg tartozik. Értem. De másrészt bizonyosan van tartozásod Neked is. Felém, felé, másoknak. Kell legyen tartozásod, bozonyosan van, mert bizonyosan tökéletlen vagy, tehát muszáj legyen, tehát muszáj megbocsáss. Mert magad sem vagy tökéletességre képes. Hmm. Haragudni arrogancia. Ítéljük a másikat, mert magunk ilyet nem tennénk, mert jobbak vagyunk, ami azonban nem igaz. Nem vagy. Arroganciának mondom, ami a türelem és az elfogadás hiánya. A gonosz nem tud megbocsátani. Ez a gonosz lényege. Az öntúlértékelés, tehát az arrogancia. A türelem és az elfogadás hiánya gonosz. Aminek szeretet az ellentéte, és a szeretet csodákra képes – legjobban gyakran pontosan az törleszt, aki időt kap, akit a kényszerből elengednek. Jó ember bocsánat által lehetsz. Nem elméletben. Nem meditáció által. Hanem a nehéz helyzetekben nagylevegőt véve, tettekkel. Megbocsátani nagyon fontos, mégpedig a saját boldogságunk miatt. Mert az ember nem tud olyat tapasztalni, amire maga nem képes. Még ha történik vele sem. Képtelen megengedni, mert képtelen elhinni, mert képtelen elgondolni, mert képe, mert tapasztalata nincsen hozzá. Fantasztikusan fontos a bocsánatot adni előbb, hogy kapni képes legyél – mire vársz még, írj neki vagy hívd föl, és mondd és éreztesd és tedd! Magad miatt. A harag önpusztítás.

*

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”

Mt 18,21-35

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!