A harag eltúlzott korrekciós szándék, amikor a világon változtatni szeretnék, most azonnal, és csak fokozódik, ahogy az nem változik. Sokat próbáltam, nem vált be. Hogy akkor magam mögött is hagytam? Dehogy… olykor sötét fellegként a tudatomra ereszkedik, és bár nyilvánvaló, hogy zsákutca, de nagyon nehéz rajta mégis erőt vegyek. Talán pontosan a fenti okból, mert az az élményem, hogy az alapja jószándék. Mert én tudom, hogy mi lenne jobb, és én abban segítek, hogy úgy is legyen, jobb, mely helyzetben nehéz belátni, hogy amúgy egyébként tévedhetek. Hmm. Önközpontúság a harag mögötti ok is, a világgal vitába ezért kerülök, mert magamból kiindulva erőltetem a szerintem legjobbat. Ami gyakran csak a nekem legjobb. Máskor bár elvileg talán jó lenne, de az emberek emberségével, az ő állapotukkal, és hogy ez alapján mire képesek nem számol. Arrogancia, vagy minimum figyelmetlenség. Aminek külön érdekessége, hogy mértékkel amúgy működik. Jelezni alkalmas, a pici indulat, hogy ez nekem vagy szerintem nem jó, de a lejtőn megcsúszva – amikor a világ nem reagál – katasztrófába vezet. Az egyik legmagányosabb érzés haragosnak lenni. Talán a legmagányosabb. Az öntelt igazság csapdája magas falakat húz, a világ közeledjék, mert én aztán nem fogok. Dac. Sértett hiúság. Szubjektív világvége. Rossz érzés haragosnak lenni, ami talán a gyógymódja is, minél többet tapasztalni. Hogy rossz. És ezen az úton mintha a haragba is bele lehetne halni… aminek a másik oldala a derűs elfogadás. Van, ami van, jelzem, ahogy szeintem tovább, de nem kell elvárjam, sőt megköveteljem az eredményt, nem kell haragos legyek, ha mégsem. Nehéz. Igen. Az ember verdes a kis szárnyaival, minden erejével, legjobb tehetsége szerint, és totálisan kitett a világ, a környezete, a társa állapotainak mégis, minden erőfeszítése ellenére – de ilyen, sőt ez az élet. Össztánc. Ahol a harag arrogancia, akadály, időhúzás, öngól. Meghaladni belehalva lehet.
*
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: „Ne ölj!” Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat! Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.
Mt 5,20-26
Öröm, ha megosztod!
