Az egyik legkeményebb, hmm, A legkeményebb rész számomra ez a mai, az egész Újszövetségben. Különösen amióta értem, mert saját élményemmé lett, hogy ki kell a hitemért – nevezzük meggyőződésnek, úgy könnyebben fogyasztható, vagy világkép is lehet – álljak. Napi tapasztalatom azóta a harc. Nem ilyen sarkosan, mint a szövegben, hanem stratégiai, amolyan becsempészős inkább, távlati horizontot, sok lépéssel előre figyelve, mint a sakk. Ez az élményem. Hoppá. Hogy mások egójaval sakkozom. Aki a királynő. Ami nem csak nők, de a férfiak lelkében is van, egó-királynő, aki hajlamos magát uralkodónak képzelni, és így sakkozunk. Nálam a király irányít, a másiknál a királynő – vágyak, félelem, kishitűség hangoskodik – és az ő királya és az én királyom legjobb barátok közben, a játék ennyiben más, hogy nem mattig, hanem az ellenséges királynő bukásáig és az önazonosság királyba zökkenéséig tart. Sok lépéses játék, ahol a táblán mozogva a fő dolgom, hogy vetek. Bontok is olykor, parasztok közömbösségét, futók menekülését, lovak ugrálását, bástyák sáncait, de a legfontosabb, hogy figyelemmel és szerettel törekszem magokat becsempészni, a másik általában észre sem veszi, hogy játszunk, de az én részemről abszolút tudatos, komoly koncentrációt igénylő munka, amiben valóságosan el is fáradok. Mondhatod, hogy akkor nem jól csinálom, mert túlzottan erőltetem, ha elfáradok, valószínűleg magam is ezt mondtam volna magamnak egy évvel ezelőtt még, de azóta azt tapasztalom, hogy nem csak áramlás a feladat, az áramlás magában kevés, hanem csapkodni is kell a szárnyaimmal olykor, sőt rendszeresen, mint úszó a folyamban, leghelyesebben így haladhatok, erőt is feszítve. Ami a másokkal való kapcsolódásaimban a nem mondás művészete. Állandóan áramlik, áradna, folyik és buzog A válasz, A megoldás bennem, amit azonban muszáj a fogadó fél felületéhez, tehát állapotához igazítsak. Interfészelésnek hívom magamban, magyarul talán igazítás lehetne, és legfontosabb, mert mit sem ér, nem befogadható, sőt azonnali lezárást okoz a túlzásba vitt kinyilatkoztatás. Ismered? Bizonyára. Csodája, hogy szembe kerülünk, valóságosan, de ha én jól igazítok, akkor a másik mégsem így éli meg, hanem maga alatt tapasztal, ami automatikusan jelenti, hogy támaszkodik is rám. Reflex, szinte. Aki pedig támaszkodik maga nyúl felém, tehát bizonyosan érintkezünk – mert Ő akar, és nem én. (!) … Ahol pedig összeérünk, ott bizonyosan megy is át rajtam és általam, felé. Nem egyszerű, de lehetséges. Abszolút egyedi kapcsolódás, minden alkalommal, amiben a munka a felületet, a saját felületemet megfelelőre alakítsam – az ő hiányának inverzét kell mutassa –, hogy ő kapcsolódni akarjon. Mélyen személyes, mélyen egyedi, ami négyszemközt nyilván nagyobb tud lenni, négyszemközt többet tudok adni, de csoportban is működik, csak csoportban a közös nevező a korlát. Annyit lehet, ami mindenkinek, tehát a leggyengébb láncszemnek is megfelel. Sőt. A blogon sem teszek egyebet, pontosan ez az ok, amiért bizonyos írások csak előfizetőknek szólnak, mert egészen más felület. Fontos, hogy a tartalom mindig azonos. Csak éppen többet vagy kevesebbet mutatok belőle, aszerint, ahogy a másik embert figyelve a felületet érzem. Előadások is ugyanez. Azzal a kivétellel, hogy olykor a többség igényeit figyelembevéve tovább megyek, mint ami a kisebbségnek komfortos lenne, mely esetben néha megbotránkozást is keltek. Tudatos döntés. Ár. Sőt áldozat, hiszen a köveket utána bizonyosan dobálják, mert nem tehetnek mást. Jól van mindez így. Csodás játék. Szeretem. Lenyűgöznek az egyedi táblák, hogy mennyire más, valóban, minden emberi lélek, de a játék mennyire azonos mégis. Mindenkivel.
[Vasárnapi egyik témánk ez, szeretettel várunk este 6-ra.]
–
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon! Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”
Lk 12,49-53
Öröm, ha megosztod!
