Az ember magában nem, hanem csakis részként tud egész, tehát egészséges lenni, olyan lenyűgözően nagy ellentmondás ez, hogy én-tudatunk folyamatos önközpontúsága végül az egyedüli, a legnagyobb méreg. Hmm. Az önközpontú ember beteg, aki beteg az túl önközpontú. És hogy ennek mértéke egyszerűen magány csak, vagy magány és sikertelenség, vagy magány és betegség, vagy akár magány és önismeret, az mindegy. Érdekes, hogy sikertelenség és betegség ritkábban jár együtt, mert a sikertelen ember automatikusan jobban kapcsolódik, mint aki sikeres, így a betegség a siker kísérője inkább. Magány viszont biztos. Ami nem emberek hiányát jelenti, hanem kapcsolatok hiányát, ami még közelebbről támasz és támasztás, tehát őszinteség és önfelvállalás hiányát, még ha emberekkel is van látszólag körülvéve. A betegségből való továbblépéshez beszélni fontos. Hogy mit vágyom, ami nem teljesül, találd meg, akinek el mondhatod – és másrészt még fontosabb hallgatni. Kellj fel, vedd az ágyadat, és járj! Képes vagy rá, igen, Te is… értve ez alatt, hogy a körülményeidbe való belekényelmesedés helyett emeld és rendezd, ami a feladatod, ne várj másokra tovább! Aki helyesen követ egészséges – meg CSAKIS az gyógyulhat, aki követni hajlandó. Isten megérzésekben szól, gyakran más embereken keresztül, TEDD, ami helyesnek tűnik, hallgass arra a hangra, LÉPJ az Utadon tovább vagy maradsz boldogtalan, sőt meghalsz.

*

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg. Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram! Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én odaérek, már más lép be előttem.” Jézus erre azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned.” Ő azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a helyszínen. Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!” Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.

Jn 5,1-16

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!