A GONDOLATOKNAK IS VÉGE … erre jutottam, hogy nincsenek gondolataim, mármint eredeti, egy darab sem … sőt, hogy gondolatok sem léteznek, különálló valamikként, semmiképp … hanem időszerűség van … ami VAN, a világban, csak úgy, és mind érezzük, bárki számára hozzáférhető … ráhangolódhatunk … a nyugodt derű állapota ez, a bekapcsoltság … és ilyenkor vagyok valószínűtlenül hatékony, mikor látszólag semmit teszek … mert a rendszer, ami vagyok, ÍGY működik, ezért ilyen komplikáltan redőzött az agyam, mint bármely antenna … ráhangolódva pedig kapom, amit magamtól, erőlködve sosem találtam volna ki, sosem oldottam volna meg … aminek akadálya tehát csakis egy valami lehet, amiről csakis én tehetek, mert bennem van: az erőlködésem … ÉN MAGAM rontom a műszer érzékenységét, az akarásom, ami mögött a kontroll vágya, ami mögött a félelem … az akarás elengedése, magam megadása, odaadás, szolgálat, vezetés, alkotás, ráhangolódás ezért AZ Út … mind ugyanazt jelenti – és mind ezt játsszuk … sokan fogunk hasonló időszerűséget – ne is nevezzük gondolatoknak – sokan dekódoljuk, gyakran megfigyeltem, sokaknak érkezik hasonló ötlete, szerte a világban … másrészt belefogni, már kevesebben fognak bele, és még kevesebben tartanak ki … végül a legjobb, igazából, gyakran csak a legkitartóbb … aki a folyamat által csiszolódva lesz valóságosan a legjobb is, mert tapasztalva tanul … s így él túl, ezért a legjobb, ezért ő … szép ez a Rend … és az is, hogy teljesen mindegy, hogy melyik konkrét kezdemény “nyer” … mert egyazon időszerűséget engedünk át, mind … Isten laboratóriuma vagyunk, így, együtt, mindenki a MAGA módja, magán átszűrve, saját színekkel … EZ a Játék … együtt játsszuk, gyakorlás a kulcsa, a Bizalom, hogy ÉR “semmit tenni”, “irracionálisan” dönteni, “impulzusokat” követni, sőt … nem csupán ér, de Jó, sőt: JOBB … és így lesz egyre hatékonyabb a ráhangolódás, egyre tisztább a csatorna … no és EZÉRT van tehát valóságosan vége a világnak … mert immár emberiség szinten nyilvánvaló, hogy nincs külön a “Világ” és az “én” … hanem csak EGY Van … én Én Vagyoknak hívom, más Buddha természetnek, megint más Jézusi minőségnek, vagy Mindenségnek, vagy Szent Léleknek, de ez teljesen mindegy … bárhogy hívhatnák … Van … Rá és összehangolódunk, mi, Emberek, MindÉnKi … ezt jelenti a világ vége … hogy nincs többé külön “Világ” és “Joós István” … se gondolataim … hanem csak Én … Vagyok. : )

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!