A félelem legyőzésének két módja van. Nagy levegő és márpedig megteszem, sőt, ha egyszer nem volt elég, akkor újra és újra és újra, míg a félelem el nem múlik, vagy addig szenvedek míg már nem bírom tovább, és persze, hogy utolér, amitől rettegek, „magától” megtörténik. Az esetek nagy részében az utóbbi a) még nagyon messze van, sok-sok idő, tehát rengeteg félelem, tehát rengeteg szenvedés még addig, vagy b) olyan messze van, hogy hamarabb meghalok, semmint elérkezne. A félelem legyőzése csakis rajtam, a döntésemen múlik. Ebben a pillanatban. Elmúlt. Akkor most ebben. Ez is elmúlt. Na jó. Ebből elég. Tehát MOST. … Futni csak azt tanulhat meg, aki előbb járni elkezd, amihez, igen, a feneket egyszer fel kell emelni, bármilyen kockázatos is. : )
Öröm, ha megosztod!
