Az emberek valóban csodákra figyelnek csak, egészen döbbenetesen változatlan ez, hogy a tömegek alap igénye a cirkusz, sőt lehetőleg: a lehetetlen, az érthetetlen, a mágia. Hmm. Érdekes kérdés tehát, hogy érdemes-e egyáltalán kiállni, vezetni próbálni annak, aki csodákra nem képes. És megfelelően nyugodt bennem a válasz: nem. Nem érdemes. Szabad, de felesleges, mármint ön- és világismeretre alkalmas csak, bármilyen tiszta is vagy, bármilyen jó is a szándék, hanem a mondandódnak működnie kell előbb, a saját életedben, hogy emberek hallgassanak Rád. Önjelölt és valódi „próféta”, bohóc és hiteles ember, magány és siker közötti nagy különbség, hogy az előbbire alig valaki figyel, sőt kinevetik, pocskondiázzák csak, míg aztán egy nap valami változik, tények támasztják a személyt alá, mert az átlag ember számára csodának tűnő dolgot művel:
Éli, amit Képvisel; azt Képviseli, amit Él.
Tehát összhangban Van. A csoda lényege. Ennyi. Csoda az emberek szamára mindaz, amire magukat nem érzik képesnek. Fontos, hogy ez ritkán valóban igaz. Gyakrabban nem tudja, sőt nem hiszi, és így a másik, aki láthatóan megcsinálja, az számára csodának tűnik, tehát maga előtt járónak érzi, tehát felé vonzódni kezd. Az ember bármire képes. Nem, nyilván, de sokkal-sokkal többre, mint amit elhisz, vagy akár felfog, csak nagyrészt nem gondolja, másrészt soká próbálkozik téves, mert önző irányokba. Szép ez nagyon. A csoda mibenléte napjainkban. Egyszerű, mindennapos példák a saját életemből: céget mertem indítani, egyetemista koromban, arrogáns-bátran kiállva, és működött, míg tönkre nem tettem, csoda volt a kortársaim szemében … aztán a bukás feldolgozása, hogy az arrgogáncs pöcs változni kezdett általa, újabb csoda, hogy ilyen egyáltalán lehetséges … majd a figyelem, hogy mintha belelátnék mások fejébe olykor, tanácsot kérni tőlem emberek ezért kezdtek … aztán ahogy a megérzéseim mentén nyilvánvalóan életképtelen világjobbító dolgokba belevágtam, és azok valahogy mégis működnek, lásd szivesseg.net … majd hogy ki tudok mondani, le tudok írni gondolatokat, amik mintha a „sajátjaik” lennének, ami a blog alapja … ezután bátorság imponált, hogy merek mást és másképp mondani a férfi-nő szerepekben … majd hogy valami fura belelátás, mintafelismerés mentén ábrázolni is van képem, és elmagyarázni, úgy hogy valóban hasznos olyan témákban, amikben emberek eddig úgy tudták, hogy nincs és nem is lehet térkép. Végül legutóbb, hogy már nem csak beszélek, de mások választva csatlakoznak hozzám, sőt előbb magam választottam, és működik is mindaz amiről férfi-nő együttesség témában írtam. Csodák? Nem azok. Hanem Munka, tehát elkötelezett lelkes odaadás. De emberek, mások, „csodának” élik mégis meg, és így tanultam, hogy érdekes, releváns, hiteles másoknak a hitből fakadó bátorsággal bejárt út TETTEI által vagyok. Tettek ÉS felvállalás…
A csoda Bátorság dolga.
Hogy ez az én utam, ezekre én vagyok képes? Ugyan. Csak csinálom, amitben hiszek, amit ma helyesnek érzek, és így folyamatosan növekszem – amint Te is bizonyosan csinálsz „vak” hitre építő, tehát csodás dolgokat az életedben. Mindenki. A kérdés nem ez. Hanem hogy Mutatod-e? Hmm. Az emberek csodákra hallgatnak, amikre Te is képes vagy, MERD hát a csodáidat tenni és mutatni! Ugyanis hatalmad lesz. Valóban. Azzal arányban amennyire a szíved tiszta. Hogy az felelősség, félelmetes, nem vágyod? Megértem. De kötelességed – illetve más út, másképp út Neked sincs tovább előre, és ha ezt itt olvasod, akkor bizonyosan időszerű is. Mutasd a csodáidat, mutasd Magad – új előadássorozat is vár, ha ehhez engem hasznosnak érzel!
Öröm, ha megosztod!
