Nehéz, ez, nagyon. Hogy a bűnösök nem tartják magukat segítségre érdemesnek, sőt, bűnük lényege az önközpontúság – ez az egyetlen bűn van – mely okból tehát nem fogadnak, és nem is kérnek segítséget. Elképesztően nehéz ez. Évek óta már. Hogy a kitartó fény az egyetlen, ami működik, lassan, apró ablakokon beszűrődve a legsötétebb zugokba is elér, a fény, ha kitartó, tiszta, ha nem túl erős, értve ez alatt, hogy megfelelően szabályozott. Hoppá. Az egy valódi emberi funkció végül. Ez. Fényt szabályozni, mind ezt csináljuk, akaratunkon kívül is, a jót a rossz, az önzetlent az önző, a lelkesedést a félelem árnyalja, aszerint, ahol tartunk, mindenkiben, és így vagyunk egymás számára hasznosak, a nagyobb fényesség felé egymást segítve így Haladunk, mind, együtt, folyamatosan. Hmm.

A bűnösöknél nehezebb helyzete az emberiség rideg akoljában csak az igazaknak van.

Ugyanis nyilvánvalóan nem vagyok az. Te sem. Ő sem. Senki sem… mert valóban úgy van ez, ahogy Jézus mondta, hogy “senki nem jó, csak az Isten“. Hogy akkor mi igen? Igazuló. Vagyok. Igazodó tehát, a maximum, ami az ember lehet. A nehézség beérni ezzel. Onnan tudható, hogy kezd sikerülni, hogy az ember kezdi jobban megengedni a mások tökéletlenségét, is, tehát egyre kevésbé gondolja, hogy csak ő tudja, egyre jobban mer támaszkodni, másokra, mert hiszen ha a megoldás szükségszerűen tökéletlen, hiszen emberi, akkor egyáltalán nem muszáj mégsem tőlem jöjjön. Csapat, család és minden emberi közösség születésének alapja ez. A belátás. Hogy senki nem jó, csak az Isten, tehát mások tökéletlensége pontosan ugyanolyan jó, mint az enyém. Szabad tehát Bízni. Sőt: hülyeség egyedül erőlködni tovább!

Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki: „Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte. Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: „Miért eszik és iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?” Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

Mk 2,13-17

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!