János nagy dologra érzett rá, mert valóban a bűnbánat az első, csakis ez lehet alapja a továbblápépésnek. Ami alatt nem a bűnök hűdemennyiresajnálom megbánását értem, hanem a kimondásukat. Másképp: a tények kimondását. Mégmásképp: önmagunk őszinte felvállalását, hogy mi történt és hogyan éltük meg. Az boldogság alapja a helyünket elfoglalni, aminek az alapja kapcsolódni, ami csakis úgy megy, hogy az ember magát őszintén mutatja. János erre érzett rá. Ahogy a bűnbánat szentségében a katolikus egyház is pontosan ezt működtette, hogy az ember elmondja, ami szégyel, és egy másik ember megnyugtatja, hogy nem baj fiam, rendben van, Isten így is szeret. Változatlanul legfontosabb az esendőséget őszintén vállalni, csak a mód fejlődött sokat. János idején még csak a bűnösség tényét “kellett” vállalni a bocsánathoz, a kereszténység korában már a történetet is, az “Isten embere” felé, akit aztán az utóbbi ötven évben a terapeuta váltott fokozatosan ki, míg végül napjainkban – amit a közösség korának szeretek hívni – már ez sem kell szerintem. Napjainkban a hasonló tapasztalatú másik ember a legjobb fórum, mert aki járt ott az tanácsot is tud adni amellett, hogy nem egy magas székről beszél, mint az emberi lélek ismerője, hanem esendő ember, aki a saját történetét is vállalja, ami megnyugtat. Kapcsolódni fontos, kapcsolódni jó, kapcsolódni érdemes! Sőt. Nélkülözhetetlen. Az emberi értelemnek a megnyugtatáson felül magyarázatra is van szüksége, hogy tovább tudjon lépni, amihez muszáj az eseményeket tapasztaltabb ember felé elmondani, megosztani, vállalni. Magyarázat mindig van. Ha bármit nem értesz, akkor azzal nem néztél elég őszintén szembe, vagy nem olyantól kértél tanácsot, aki meg tudta volna magyarázni. Hiba. Sőt felelősség… A Te felelősséged. Kérdezz mihamarabb, másokat!
*
Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. Izajás próféta megírta: „Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.” János ezért a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá Júdea egész vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Megvallották bűneiket, ő pedig megkeresztelte őket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül; sáskát és vadmézet evett. Ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!”
Mk 1,1-8
Öröm, ha megosztod!
