Mindenkit tűzzel sóznak meg – érdekes ez a mondat, és ma fedeztem csak fel. Mert valóban. A tűz a lelkesedés, ami az élet sója, legyen a formája szerelem vagy kedv vagy istenfiúság – lelkesítenie kell annak, aminek odaadom magam, másképp követni nem tudok, másképp igazi kapcsolat nincsen. Mely esetben vágyak és bűnök maradnak. Hmm. A “bűn” a lelkesedés hiánya csak, következménye annak, hogy az ember a helyes irányba nem megy, s így ereje nem hasznosul, a felesleg folyik vágyak irányába el. A bűn gyávaság. Mert lett volna más, helyes, lelkesítő, amerre menni nem mertem, és ennek következménye a bűn. Jé… A bűn tulajdonképpen nem az, hogy a vágyainak enged az ember – az már okozat –, hanem hogy a helyes irányba nem ment, amikor még megtehette volna, mert féltette magát. A bűn csak a lejtő alja. Az önközpontú kishitűség eredménye. Míg másrészt a tettek eredménye erősödő kapcsolat, ami automatikusan történik, aki menni mer, az megerősödik abban, hogy ez jó, és így a Nagyobboz szükségszerűen eljut. Tehát közösségbe is. Tehát sikerre, egészségre és boldogságra.

[Korunk legfontosabb feladata szerintem a lekesedés irányába segíteni lépni egymásnak. Nem csak egyéni, de össztársadalmi szinten is ez a hiány ma, amiről “tanulmányt” írtam, ITT találod.]

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés?

Akkor ajánlom, ha érdekel a régebbi tartalom, vagy támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.