… Sokat harcoltam barátokkal. … Sokszor éreztem, hogy visszahúznak, hogy nem értenek, hogy nem fogadnak el, hogy a szárnyaim akarják metszeni, és sokszor éreztem hálát, hogy földön tartanak, hogy megkérdőjeleznek, hogy ezzel elszántságom próbára teszik. … EGY az érme, fontos mindkét oldalt látni … fontos, hogy megengedjem az eltérő álláspontot, de még fontosabb, hogy értsem Őt … értsem azt, hogy ha én változom, az RÁ is nyomást helyez, hiszen akkor neki is változni „kell”, ha barát akar maradni … fontos, hogy észrevegyem, hogy az eddigi egyensúlyt ÉN borítom, az agresszor ÉN vagyok, hogy ez neki magából fakadóan okkal félelmetes … hogy mindaz az Erő amivel engem visszahúzni próbál önmaga védelme valójában … fontos, hogy meg tudjam ezt engedni, de ne adjam a szárnyaimat … hogy értsem, elfogadjam, szeressem, de a saját utam következő lépésében NE alkudjak meg … hogy ne ragaszkodjak, ne függjek, ne erősítsek függést … és persze, hogy észrevegyem, ha én húzok épp vissza. : ) … Hálás vagyok a barátaimért!
Öröm, ha megosztod!
